Ribik/SWAG/PÁWA és a többi szánalom .___. 1. rész

          Szerintem nem kell sokáig ecsetelnem, hogy ki nem állhatom az ecsethajú hapsikat, és a csücsörítő csajokat.... néhány esetben pasikat .___.
    Először elemezzük ki a tiniribiket, akikkel valószínűleg már mindenki összefutott valahol.
Facebookon csücsörítenek a ronda kacsa szájukkal, megosztják, hogy "Likeee??? :$$$$ <33"
és emellett körbe küldik üzenetben mindenkinek, hogy "Léccikee, Like a profképem :$ köszy <33".
Először szabdaljuk apró darabokra a fent említett dolgokat.
        Minek jó a csücsörítés? Csajok, fogjátok már fel, hogy ez nem menő, hanem szánalmas, amikor a szopós szájjal pózol 2 barcsikáddal, (fordítom: barátoddal) akikkel majd kommentben lávoljátok egymást:
imadlak, szeretlek eleteeem <3 (mert természetesen, erős, fizikai megterhelés, egy kicsit tovább nyomni az "e" betüt, és "é"-t csinálni belőle)
en is teged..! (és igen, mostanság, igencsak menő "."-ot tenni a mondat végi írásjelek elé) de imadlak elekdek sirni es sirsz te is velem <3 nem baj babaaan.! lesz ez meg igy se. :/
Jahh imadlak csokollaaak, bebyymh
enis eletkem.<33
     Értem én, hogy a tanulás fárasztó, meg értékes időt vesz el a pózolásból, és a 4 órás arc vakolat készítéséből... de ha már a hülyék kedvéért voltak olyan rendesek a program készítők, és megtették, hogy a helytelenül írt szavakat alá húzzák, mint a tanérnéni a suliban, akkor azt tessék már kijavítani... de ha ehhez is lusták lennétek akkor a program még a szó helyes verzióját is megmutatja, így lehet 2 gomb nyomással okosnak tűnni... ;)
    Ééés most az oly sokat emlegetett csücsörítéssel kapcsolatban idézném magamat:
"Nem értem mi a francnak (<- eme szót cenzúráztam, az eredeti is f-el kezdődik) van szükség rá... mikor egy lány (sajna, néhány esetben fiú is) nem akkor szép, amikor hülye grimaszokat vág, hanem amikor mosolyog :)
Oké, nekem is vannak, meg persze lesznek is ilyen képeim POÉNBÓL, de nem csücsörítősek, hanem ilyen tipikus Krisztis gyökérségek...
Szóval, le a grimasszal, és ragaszd fel arra a táborkulacspofádra azt a kicseszett mosolyt!"Most nézzétek meg ezt a két képet: 

Most őszintén... a csücsörítős, csík szemű "csaj" jön be, vagy a mosolygós, vidám tekintetű csajszi?
   Akik a baloldalit választották azok egyszerűen a könnyen kapható rib@ncokat szeretik... ez ellen nem lehet mit kezdeni.... mindenkinek jogában áll hülyének lenni~

    Na, és most térjünk át a vakolat témára...
Rengeteg lány sajnos, már 11-12 évesen "nagylánynak" hiszi magát, csak mert végre felsőbe került... és akkor máris jön a smink mánia, a push up, villanó köldök, és pattanások amiket ők "mellnek" hívnak.
     Reggel felkel, felteszi az öt réteg alapozót a pattanásos bőrére (ahelyett, hogy inkább venne valami kenceficét, ami eltünteti.. de hát, logika lvl. 99), utána előkapja a szemceruzát, és olyan vastagon kihúzza, ahogy csak lehet, mert annál nagyobb kislány lesz. Felveszi a magassarkút, amit a "menő" anyukája megvett neki (az ilyen szülőket páros lábbal rúgnám seggbe .___.). És eltipeg az iskolába, és az út alatt már 10x megbicsaklik a lába, de nem baj, mivel a lényeg, hogy menő a cipője.
     Emberek, eszembe jutott valami téma, szóval még tovább fogom ütögetni a billentyűzetemet :D
Szóval:
    Imádom, amikor 2-12 éves lányokon/fiúkon látok ilyen félmillió forintos ruha összeállítást... őszintén, minek? Tudom, utána kicseszett menő vagy, mert Konverz - Csillag cipőben vagy, Adidas melegítőben jársz

le a kondi terembe (mert egy 12-15 éves tininek, tényleg a kondiban kell töltenie a délutánjait, hogy utána lefotózhassa magát, hogy "kondiztaam :$$" és feszítsen a vézna karjaival... tényleg..irtó szexi vagy aranyom -.-')
 És el ne felejtsem mondani, hogy természetesen, csak mert a ruhátok drága, ti sokkal többet értek azoknál, akik nem járnak naponta vásárolni a PÁWA bázisokra. Attól, hogy anyuci, apuci elkényeztet téged, attól még nem te leszel menőbb. Majd ha TE keresed meg a pénzt a ruhádra, akkor lehetsz majd rá büszke... -.-' De addig csak egy elkényeztetett kölyök vagy, aki el van telve magával.

Na, pápá emberek, mára ennyi, majd ha lesz időm akkor folytatom ezt a bejegyzés sorozatot is :))
U.I.: NEM KELL velem egyetérteni, lehet teljesen más a véleményed. Ez csak az ENYÉM, amit FELVÁLLALOK. Ha nem tetszik valami, akkor zárd be a blogom és tűnj innen a francba ;)

Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Dear-Notee/179907755525954

Random sztoricska~

        Gyakran íok történeteket, leginkább hosszúakat, és éveken keresztül íródóakat szoktam, de néha írok rövid, tanulságos és aranyos kis sztorikat. Amit lejebb bemásoltam is egy a sok közül.
         Remélem tetszeni fog! ^^ Majd írj véleményt! :)



     Esik eső, fú' a szél, kicsi szívem mendegél. Messze, messze, túl a viharon.
     Aranyat ér, rezet kap, kicsi szívem merre tart? Esik eső, fú' a szél, kicsi szívem mendegél.
     Egyszer talán sütni fog a napfény. S, védtelen, gyenge szívem megég.
     Esett eső, fújt a szél... kicsi szívem merre kélt? Merre tart, s merre járt, senki se tudja már.
     Kicsi szívem elesett, s, sötétség lepte el drága lelkemet. Esett eső, süt már a napfény... szegény szívem szenved-e még?
     Érdemel-e már aranyat, sötét egyetlen lelkem? Beállok a sorba, látom, messze még a vége.
     Szeretném, ha rezet kapnék, s tudnám, sötét szívem szenved-e még.
     Odaérek, nyújtom kezem, látom csillog benne valami szent. Kinyitom a batyut, s benne ragyogó arany.
     Romlott szívem s, lelkem aranyat kap. Előtte a tiszta élet rezet kapott.
     Ha tudtam volna még régen, vihar előtti időkben. Ha sötétség lepi el életem arany az érdemem.
     Ha tudtam volna, hogy szenvednie kell szívemnek az édes jutalomért. Visszamennék most a rezemért.
     Hiányolok mindent, ami régen volt. Szenvedés nélküli, tiszta élet, az én semmit érő rezemmel.
     Most pedig, kínok, szenvedés, pokoli égetés... s, csillogó-villogó csinos arany. Mi ekkor már semmit sem ér.
     Ez most a sötét lelkűek világa.
     Bárcsak változna ez, s minden megint tiszta arany lenne. De újabb vihar jön, s kicsi szívem útra kél.
     Esik eső, fú' a szél, kicsi szívem mendegél. Merre tart, s merre járt, senki se tudja már.

(A történet bármilyen formátumban történő másolása/lopása előzetes engedély nélkül szerzői jogokat sért!)

Facebook oldalam: Dear Notee

FRENDZS~

Saját pikcsörsz! ˇˇ

         Tudom, az első két betűn kívül semmi sem stimmel a címben, ugyanis az ott FRIENDS akart lenni... de az olyan átlagos... szeretem a gyökér, és átlagostól elütő dolgokat, ezért lett ez a címe. ˇˇ

          Na, most térjünk át a témára.
Nekem átlagban három helyen alakultak ki komolyabb barátságaim. Egyik természetesen a börtönöm, vagyis az iskola (amit meglepő mód szeretek), a vasút (mivel, szerény személyem gyermekvasutas, erről majd később), és az anime... az utolsó példában volt a legnehezebb barátokat találnom. Mivel a conokon mindenki barátokkal van, és rohan, hogy épp elérje azt a Cosplayert, aki épp egy általa kedvelt karakternek öltözött be, vagy, hogy oda érjen erre- meg erre a programra stb. elég nehéz ott úgy igazán, hosszabb ideig beszélgetni valakivel. Ezért marad az internet, ami ugyan veszélyes, de mégis... valamiért sokkal jobb mint élőben. Ilyenkor senki sem nézi a másik külsejét, mennyire helyes/szép, pattanásos/selymes a bőre, csak a belsőjét ismered meg ilyenkor. Abból ahogyan ír/beszél veled. Így nem tudsz beleképzelni semmi olyat a külseje alapján, amit nem akarsz. Mint pl. ha helyes, magas fiúval van dolgod akkor nem fogod távolról, külső alapján bemérni, egy mosoly alapján, hogy "Á, biztos nagyon kedves", mikor ha ezt interneten tennéd akkor beszélgetés közben kiderül, hogy épp egy vadbarom, aki mindenkin áttapos. (Természetesen, ez nem a magas, helyes, mosolygós fiúk ellen szól!)
          De végül, az internetnek hála, találtam a korosztályomban (és azon kívül is) kedves, egyéniségeket, akikkel mai napig tartom, és ápolom a barátságunkat~
          Nahát, ugyebár, mindenki más szempont alapján választja ki a hatalmas tömegből azokat az embereket akik a barátai lesznek. Lehet, hogy aki holnap elmegy melletted az utcán másnap már a barátod lesz... ki tudja, mikor sétálunk el egy olyan ember mellett, akit igazán csak később ismerünk meg, és egy életen áttartó kapcsolat lesz köztetek.
           Én, szerény személyem szerint (tudom, hogy szörnyű vagyok, bitch, de én ilyen vagyokˇˇ) a külsőt nagyon lekakilom (a "leszaromot" leírni olyan rossz kislányos :"D muhahahaha ˇˇ). Az emberek leginkább csak hosszabb, normális- és debil átmenet közti beszélgetésekkel ismerem meg, és ha átmegy a "teszten" akkor továbbra is fent tartom a kapcsolatot ami akkor még csak gyenge ismeretség, később pedig már komoly, és erős barátságot fogok vele fent tartani.
           Néha a leglehetetlenebb emberekkel találok közös pontokat, és lesznek a barátaim. Mert például, ki nem állhatom az amolyan "banda középpontja" embereket (ami fura, hisz valamilyen szinten, én is az vagyok)
valahogy szeretem megtartani az ilyen emberekkel a 124 lépés távolságot (random számok, ne vedd komolyan, angyalom, a "2 lépés" az olyan uncsi...). De az idei nyáron megtört a jég, amikor nem is vártam volna, (ottszunyálós táborban) össze lettem zárva 1 órán keresztül 4 a fentebb említett emberkékkel.
És jóban lettem velük, nyári kis bulizások, hülyeségek, medencézések, pizsizsúrok, és rengeteg dolog amit azóta közösen átéltünk... igen, megszegtem az egyik szabályomat... jóban lettem velük. Amit egyáltalán nem bánok. Szereztem egy újabb, igaz barátnőt is, Dalma személyében, akivel felejthetetlen perceket töltöttem eddig együtt, és remélhetőleg fogok is :) Ők a "vasutas" körömhöz tartoznak. (Nem, nem valami gépész kockák, ugyanolyan hülye, rendes, emberek vagyunk mint bárki más, egy kis szakmai tudással a buksinkban :))
      Most pedig az animés körömről fogok írkafirkálni, ha nem untad még el magad, a nyáladzásomban a barátaimról~
       Most például beszéljünk azokról akik itt a szűkebb baráti körömhöz tartoznak, vagyis becenevük alapján: Coby (lány ˇˇ) és Öcskös/Luffy (szerintem leesett, hogy ő egy fiúcska :"DD)~

"Menjünk be jelmezestül a Burgerbe" tervünk alatt készült

    Az öcsém egy nagyon rossz háttérrel rendelkező, mégis, ennek ellenére, az egyik legéletvidámabb és bolondabb ember, akivel valaha találkoztam, és akárhol kerülök vele kapcsolatba (való élet, facebook, viber stb.) mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Ő azaz igazi fiúbarát, akivel sosem fogunk a járáson gondolkodni, aki megvéd, és vigyázz rám, mint egy bátyuska~
       Coby pedig egy flegmásabb barátnő, aki domináns, de nem tört be (háháháá ^^), de a barátaiért ölni is képes. Vele, akivel belsőre egyezünk, külsőre viszont szöges ellentétek vagyunk. Én a "jókislány" ő pedig a "rosszkislány".
Dehát, ez van... :D Nála táboroztam egy hétig (elleptem a házát hahahaˇˇ) és csak még jobban megkedveltem, ő egy a legjobb barátnőim közül :)
         A jobboldali ábrán láthatóak az említett emberkék (jelmezben ˇˇ szakkifejezéssel: Cosplayben) a Szalmakalapos az Öcsikém, a narancssapis, én vagyok XD, és a rózsaszín törpilla meg Coby :) És az a random 4. kéz a nővéremé, hiszen négyen vagyunk egy banda... :)

     Ééés..... az iskolai emberkék, akikkel tartom a kapcsiiit (bocsi, ez kicsit bitch... de olyan cuksii XDD, jó abbahagyom~) Észrevettétek, hogy magammal veszekedtem? :c
Na, akkor itt most inkább csak a legrégebb óta tartó barátságomról szeretnék kicsit pifipofizni, méghozzá Móniról, akivel 11 éve alkotunk tökéletes párost a barátság terén :)
     Előtte nincsenek titkaim, és minden őrült dolgot képesek vagyunk meg tenni, ha együtt vagyunk. Ő egy őrült, és szeszélyes nőszemély, akivel mindig együtt vagyunk. Suliban, utána, hétvégén, mindig :D
     Vele képes vagyok azon is röhögni, hogy ha azt mondom "Nézd, ott a megálló"... igen.. ezen is tudok röhögni, ne kérdezd miért.
Mivel gyerekkorunk óta együtt vagyunk igazán nem is tudok eltitkolni ellene semmit. Mellettem volt, ha kórházban voltam hetekig, vagy épp magam alatt voltam... mindig... ő képes volt a lelket bennem tartani, és megnevettetni, mint senki más. Sokan, életük végéig nem találnak rá az igaz barátságra... nekem már 3 évesen, az óvodában sikerült rátalálnom arra a nőre, akivel majd együtt kötögetünk sálat a dédunokáinknak, és meséljük el barátságunk minden egyes, értékes percét, vidáman, boldog könnyeink közt... Mivel nem mindenki lehet olyan szerencsés, mint mi :)

   No, ennyi lett volna a pofázásom mára, remélem érdekes volt.
Puszaaa, a következő bejegyzésig :)

Dear note...~

     Ezt a blogot csak a hecc kedvéért csináltam, mert unatkoztam... Legalábbis, ezt az indokot találtam ki magamnak, hogy ne érezzem olyan furcsának... Valójában, inkább csak elszeretném mesélni az életem eddigi éveit. Miken mentem keresztül, mit élek most meg, és mit akarok majd megélni a jövőben.
     Kezdhetném a címmel, hogy a blog címe miért is "Dear Note"... nos, ennek egy egyszerű oka van, akarom mondani, kettő.
      Az első, az nem más, mint, hogy a "Dear Diary" azaz a "Kedves naplóm" nem tetszik, nem szeretem kiejteni a "Diary", és sablon szöveg. A "Dear Note" szóösszetétellel pedig elég ritkán találkozik az ember, ez egy iciripiciri kis egyediség akart lenni... remélem összejött.
       Második indok: ami azt illeti a blog egyik létrehozó ösztöne ez volt: anime. Nem, nem erről fog szólni a blog. Hanem inkább az életem azon részéről, amikor ezért kiközösítettek, és elítéltek. Amikor szinte ok nélkül is képesek voltak engem bántani, sértegetni. Ezek az idők mély nyomokat hagytak bennem... gyógyíthatatlan, és hatalmas vágásokat. No, de most nem erről kéne pofáznom, és pazarolnom a betűket + az időtöket. Gondolom, már unjátok az irkálásomat. De hát, ez van, sorry. Képes vagyok elkezdeni csiripelni mindenféle, az alaptémától eltérő dologtól. Ha az olvasóm leszel a továbbiakban, ezt meg kell szoknod, vagy nem... de az már nem az én hibám, édesem.~
       Na, ott tartottam, hogy animés vagyok, gondolom aki szintén az, és ezt olvassa annak lefog esni az anime címéből. Egy animének az a címe, hogy "Death Note" alias Ű(az animében vett értelemben) "Halál lista". Sajna, én nem fogok a blogom oldalaival gyilkolászni, mint drága főhősünk. De nem is akarok... asszem. Lehet, hogy nem kellett volna gyerekkoromban annyi Happy Tree Friends-et nézni, és most nem lennének pszichopata hajlamaim... no, mindegy ^^""
       Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok pofázni, szimplán a blog címéről... hujuuj, gyerekek... megfogtok halni olvasás közben, amikor normális témákról fogok nektek firkantani~

Na, bájbáj~
     Ne felejtsd el, randi a következő bejegyzésben, ne késs, mert utálok várni ;)