Random sztoricska~

        Gyakran íok történeteket, leginkább hosszúakat, és éveken keresztül íródóakat szoktam, de néha írok rövid, tanulságos és aranyos kis sztorikat. Amit lejebb bemásoltam is egy a sok közül.
         Remélem tetszeni fog! ^^ Majd írj véleményt! :)



     Esik eső, fú' a szél, kicsi szívem mendegél. Messze, messze, túl a viharon.
     Aranyat ér, rezet kap, kicsi szívem merre tart? Esik eső, fú' a szél, kicsi szívem mendegél.
     Egyszer talán sütni fog a napfény. S, védtelen, gyenge szívem megég.
     Esett eső, fújt a szél... kicsi szívem merre kélt? Merre tart, s merre járt, senki se tudja már.
     Kicsi szívem elesett, s, sötétség lepte el drága lelkemet. Esett eső, süt már a napfény... szegény szívem szenved-e még?
     Érdemel-e már aranyat, sötét egyetlen lelkem? Beállok a sorba, látom, messze még a vége.
     Szeretném, ha rezet kapnék, s tudnám, sötét szívem szenved-e még.
     Odaérek, nyújtom kezem, látom csillog benne valami szent. Kinyitom a batyut, s benne ragyogó arany.
     Romlott szívem s, lelkem aranyat kap. Előtte a tiszta élet rezet kapott.
     Ha tudtam volna még régen, vihar előtti időkben. Ha sötétség lepi el életem arany az érdemem.
     Ha tudtam volna, hogy szenvednie kell szívemnek az édes jutalomért. Visszamennék most a rezemért.
     Hiányolok mindent, ami régen volt. Szenvedés nélküli, tiszta élet, az én semmit érő rezemmel.
     Most pedig, kínok, szenvedés, pokoli égetés... s, csillogó-villogó csinos arany. Mi ekkor már semmit sem ér.
     Ez most a sötét lelkűek világa.
     Bárcsak változna ez, s minden megint tiszta arany lenne. De újabb vihar jön, s kicsi szívem útra kél.
     Esik eső, fú' a szél, kicsi szívem mendegél. Merre tart, s merre járt, senki se tudja már.

(A történet bármilyen formátumban történő másolása/lopása előzetes engedély nélkül szerzői jogokat sért!)

Facebook oldalam: Dear Notee